Ma oltást kapott a középső és a kicsi. Nem mondom, hogy nem voltak aggályaim azt illetően, mit fogok egyedül csinálni, ha mindkettő ordít. persze bevetettem egy kis trükköt, gumicukrot ígértem Bendének, ha nem hisztizik, nem sír. Utálom a gumicukrot, sőt a cukrok többségét, szerintem teljesen felesleges a számukra, ráadásul jóóól be is pörögnek tőle, de valamit tennem kellett.
Amikor Sebit szúrta a doknéni, az azért volt rossz, mert le kellett fognom a kezeit. No én lefogtam felé hajoltam ő meg teli szájas vigyorral adta tudtomra, hogy ő azt hiszi most, mi játszunk. Hát pár pillanat alatt rájött ennek a fele sem tréfa...sírdogált egy picit, de másodpercek alatt megnyugodott.
Bende pedig kezdte volna a pörgést, amikor elkezdtem kántálni a fülébe, hogy gumicukor-gumicukor. És pikk-pakk a lábában volt az oltóanyag. Így nála is megúsztam sírás nélkül. Úgyhogy büszke voltam rájuk és persze magamra is. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése